Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  2007 ősze: Ebben az időben egy Pákozd melletti lovas tanyán lovagoltam. Sokféle lovon ültem, sokat jártam ki terepre, hetente edzésre jártam. Mindig volt, hogy megszerettem egy-egy lovat, de valahogy a sors úgy hozta, hogy rá egy hétre valami baja lett és nem tudtam vele menni vagy csak simán más ment vele.kp003_-2.jpg

Aztán így nem igen maradt ló, ám reggel volt és én edzésre jöttem. Így kaptam meg Gorgót a „Meglátjuk bírsz-e majd vele” – szövegel. Furcsa ló volt. Nem is tudom… a többi lóhoz képest kövér viszonylag de nem jókedvű, nem megnyerő küllemű, csúnya kötél kötőfékes egyszerű sima ló.

Amint felszálltam rá megindult nagy léptekkel, nem egy nyugodt állat képét mutatva. Egész edzésen azon küszködtem, hogy ne menjek bele a másik lovasba, olyan menős volt. Elfáradtam, az eső is esett már és mérges is voltam a lóra. Nem tetszett, egyedül a tanügetés volt jó rajta. Kipucoltam a patáit aztán hazamentem és megmondtam, többet nem ülök rá, ez hülye!

De azért mégsem így lett. Elgondolkoztam: kényelmes ló, hagyja hogy pucoljam, szépen elveszi az ételt csak ne rohanna ennyire. Lehet, hogy mégis meg kéne vele próbálni menni legközelebb?

Így is lett, a tanya tulajdonosának is ez volt az ötlete. S lássunk csodát, ezen a napon megszerettem Gorgót! Talán az első alkalommal teli lehetett nagyon? Nem tudom, de most úgy ment mint az álom. Gyors volt, de elöl mentem vele így pedig nem volt bajom.

Ettől kezdve mindig vele mentem edzésre, még terepre is néha, bár ott elég nehéz esetnek bizonyult. Néha nem tudtam vele menni, mert a gazdája jött, vagy mert a gazdája elment vele huszár-bemutatóra, de ez ritka volt.

2008 TÉL VÉGE ÉS TAVASZ: Továbbra is minden úgy volt, mint eddig. Heti sok-sok alkalommal lovaglás Gorgón és a tél abból a szempontból nagyon jó volt, hogy nem vitték el Gorgót huszárazni és a gazdája sem jött le hozzá. Így aztán teljesen az „enyém” volt a ló.

Aztán kitavaszodott és hirtelen mindenkinek mehetnékje támadt, ahogy az lenni szokott. Huszárazás, huszáredzés stb. stb… Gorgót egyre gyakrabban vitték el, de nekem ezen a napokon már nem volt kedvem más lóra felülni hiába mondták. Már nagyon megszerettem.

Aztán a lovastanya tulaja mondta egyik nap: „Kéne már nekünk egy saját ló, mostanában már 4-5 éves lovak is egész olcsón vannak” – ezt a papámnak mondta, ám ő erre csak ennyit mondott: „Nem. Nekem ő kell.” – és rámutatott Gorgóra.

Innentől kezdve jó irányba terelődtek a dolgok. Úgy beszéltük meg a gazdája elmegy vele a tavaszi hadjáratra (40 km-es huszáros túra, elég lógyilkos) és után megbeszéljük a dolgokat. Minden így is lett, március végén elvitték Gorgót a két hetes túrára. Azonban mikor visszahozták nem igazán örvendett teljes egészségnek a ló.

Részletezném: nagyon sovány és mocskos volt és ápolatlan, kb. 20 kullancs volt benne, a szőre valahogy kikopott több helyről is és ami a legrosszabb, az első lábai térdig be voltak dagadva. „Szuper” – gondoltuk. Mindkét első lábai annyira meg lettek erőltetve szegénynek, hogy az izomrostok részlegesen elszakadtak. A kovács véleménye szerint csak akkor történik ilyen egy lóval, ha full vágtában betonon vágtat… Nem vádolok senkit, de azért elgondolkodhatunk.ellsbr-1.jpg

Természetesen egy rossz lábú lovat senki se akar megvenni, de mi annyira szerettük. Az állatorvos szerint fél év alatt helyre tud jönni úgy a lába, hogy lovagolható lesz teljesen, csak kímélni kell utána. A kovács szintén hasonlókat állított, az akkori edzőm valahogy ugyanígy. A döntés megszületett: meg kell vennünk Gorgót. Mert ha nem, akkor: valószínűleg senki sem fogja gyógyítgatni a lábát, így rövidesen vágóra kerülhetett volna; ha mi meggyógyítjuk, de addig nem vesszük meg amíg jó nem lesz a lába, akkor mikor már használható bármikor megveheti más, mert hát pénzben nincs barátság és mi sem most jöttünk le a falvédőről.

Így aztán megvettünk egy akkor még használhatatlan lovat. Bolondok voltunk? Lehet. De ez is csak azt mutatja mennyire szeretjük Ők. Ugyan ki tette meg volna érte?!

Ettől kezdve napi 2x jártunk ki a tanyára. Jégzselézés, vízbe állítás (ott még egy rendes slagg sem volt) újra jégzselé és sok-sok plusz táp, hogy valahogy kinézzen A lába napról-napra jobb lett, ment le a dagadás, szebb és szebb lett ahogy visszahízott és a szeme egyre bizalommal telibbé vált.

 

2008 NYÁR ÉS ŐSZ: Tavasz vége, nyár elején már a rehabilitáció arra a fázisra lépett, hogy napi 10, később 15 percet sétáltattuk Gorgót a környéken. Ez néhány héttel később már 20-25 percre nőtt. Fokozatosságot betartva és nem kapokodva egyre közelebb kerültünk a teljes gyógyulásig.

A nyár második felében már felültem rá, igaz csak szőrén és csak lépésre. 25-30 percet sétáltunk vagy a pályán vagy a környéken. Ez később 40-re módosult.vgta2_-1.jpg

Augusztusban már megpróbálkoztunk az ügetéssel, ami azzal járt együtt, hogy végre felnyergelhettük. A sok jégzselétől még mereven, de sántaság nélkül szépen ment. 25-30 percnél nem többet mentünk vele. Lovaglás után mindig hideg fáslit tettünk rá.

Ősszel már elhagytuk a jégzselézést és a hideg fáslit. Ezután már úgy 40 percet lovagoltam vele, a lábait izomlazító krémmel kentük. Már majdnem teljesen meggyógyult.

Októberben végre a vágtát is megkíséreltük, s minekután semmi visszaesést sem mutatott a napi 40 perces lovaglásokat néhány köt vágtával toldottuk meg.

Október végére már mindent lehetett vele csinálni, meggyógyultnak tekintettük. Már komolyabb edzéseken vetem rést vele. Megtanítottam a díjlovaglás alapjaira, tervem volt vele a jövőre nézve a díjlovaglás verseny szinten.

 

    2008 ŐSZ ÉS 2009 TÉL: Most már Gorgó egészséges volt és szép. Ám ahhoz, hogy a jövőbeli céljainkat megvalósítsuk az a lovastanya nem volt megfelelő. Hogy érthető legyen miről beszélek: aki szereti igazán a lovát, az a legjobbat akarja neki, amit csak tud. Mivelhogy mi nagyon szeretjük Gorgót, azt szerettük volna, ha nem egy kis istállóban tölti a napjait ami télen roppant huzatos és csak állások vannak, ha rendesen kapna abrakot és szénát enne este szalma helyett, ha lenne rendesen víz, nem úgy hogy nyárra kiszárad.1245148072_93.jpg

S a magunk érdekét is nézve, egy olyan helyet kerestünk, ahol nem szólnak le minket állandóan, hogy szinte mindig csak pályán lovagolok és tanítom a lovat nem pedig full vágtában terepen rohangálok, ahol valamennyit számít az, hogy 35 ezer forintot fizetünk, ergo nem vesznek semmibe, nem szólnak le, nem dumálnak bele a dolgunkba, van áram és saját szekrény, s ahol adott a körülmény a versenyszerű lovaglásra.

Így vittük át 2009. február 1-én Gorgót a Sárpentelén található Milton Farmra. Akkor úgy gondoltuk, itt jól érezzük magunkat és a lovam, úgy tűnik szereti itt az életét. Sokkal hálásabb és nyugodtabb lett. Körülbelül 2 évet töltöttünk itt, ez az időszak alatt tovább folytattuk Gorgó képzését (ami jól haladt) és elmentünk egy-két versenyre is, de még csak belekóstolás volt az a néhány verseny. Mindenesetre pozitív élményt hoztak.


   2010 ÉV VÉGÉN: azt tudni kell, hogy már jó ideje egyre kevésbé éreztük jól magunkat a Milton Farmon. Mélyebben nem mennék bele a dolgokba, egyrészt a ló ellátásával nem voltunk elégedettek - egyre szétszórtabbak voltak a dolgok (széna rossz minőség250319_228342060516219_100000212806608_1057497_2523322_n.jpge, lovak karámozása, kérésünk semmibe vevése stb.), és gyakori volt a lovászok váltakozása és emiatt kialakultak viták, nézeteltérések. Mikor már elegünk volt és azon kezdtünk volna gondolkodni, hogy elvisszük a lovat, ígéretet kaptunk, hog változnak a dolgok. És ez így zajlott többször is.
   Aztán 2010 decemberében már végleg összevesztünk és véglegesen elhatároztuk, hogy átvisszük másik lovardába Gorgót. Az összeveszésünk okaira nem térnénk ki. Az egész lényege annyi, hogy karácsony után Gorgó Úrhidára került a Vígváriék lovardájába, ahol most jól érzi magát és mi is így vagyunk ezzel. Idén már több versenyen is indultunk, barátságos csapat van itt és szépen kialakított parkosított lovarda, ami szerintem a hobbilovasok és a versenykedű lovasok igényeinek is megfelel.

ÉS VÉGÜL AZ OLVASÓIMHOZ:
egyenlőre végeztem a történetmeséléssel. Abban biztos vagyok, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják jó szemmel nézni, amit leírtam, mert néha talán túlságosan nyíltan fogalmaztam meg a véleményemet. De hogyan máshogy lehetne elmesélni egy ilyen sztorit, he elhallgatom a véleményem? Mindenki számára legyen világos: az itt leírtam saját véleményeim, nézeteim, nem biztos, hogy más is egyetért. Köszönöm, hogy végigolvastátok! :)