Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KARÁMOZÁSRÓL: ménesi karámozás vs. sportlótartás

Ménesi karámozás vs. sportlótartás

   Először is kezdjük azzal, hogy melyik karámozási forma mit jelent pontosan. A ménesi karámozás során a lovak egy nagyobb, lehetőleg részben, vagy egészében füves karámban/legelőn töltik a napjukat, estére pedig bokszban vannak. Általában a kancák és heréltek is együtt vannak, kivéve persze a mének. A lovak között hiearchia alakul ki, hiszen állandó kapcsolatban vannak. Ez a tartási mód a hagyományos, a legtöbb lovardában, lovastanyán ilyen van.
   Ezzel szemben a sportlótartás kevésbé elterjedt és leginkább nagyobb lovasiskolákban és sport orientált lovardákban találkozhatunk vele. A lovak itt uganúgy bokszban vannak éjjel és rossz időben, de a nappalt egy kb. 20x20-20x30-es karámban töltik egyedül, tehát nincsenek a lovak szoros kapcsolatba egymással, esetleg átszagolnak egymás karámjába, de hiearchia nem alakul ki.

   Mindegyiknek van előnye és hátránya, az, hogy lovunkat milyen módon tartjuk, az sok tényezőtől függ, de leginkább az befolyásolja, milyen célra használjuk a pacit. :)
   A ménesi karámozás a lovarda szempontjából azért előnyös, mert nem kell külön kis karámokat kialakítani, elég egy nagyot és nincs szükség annyi itató megvásárlására sem. Hátránya az, hogy nehezebb behozni a lovakat, sokszor előfordul, hogy mialatt kivezetünk egy lovat, egy másik is kiszökik, néhol tönkremegy a talaj a sok taposástól (fg. sáros időben, túl mély és süppedős lesz, télen megfagy).
   A lótulajdonos szempontjából azért lehet szimpatikus, mert a lova valamivel jobban le tudja mozogni magát, tud szocializálódni a többi lóval, általában nem unatkozik és természetközelibb. Hátránya az, hogy gyakori a lovon a sérülés, előfordulhat, hogy egy-egy ló összeverekszik, megrugossák-harapják egymást, a gyengébb lovakat kiszorítják, esetleg gyakorta "kötnek beléjük" az agresszívebbek.
   Egy lovarda szempontjából a sportlótartás több munkával jár, idő-és helyigényes egy karámrendszer kialakítása és kicsit tovább tart a lovak ki-be hordása, de jobban ellenőrizhető egy-egy ló étkezése, kialakíthatóak egyénre szabott takarmányozási módszerek, a talaja kevésbé romlik.
   A lótulajdonosok nem kell, hogy aggódjanak a lovuk sérülései miatt, hiszen nem tudják a lovak egymást megrugdosni, megharapni, kicsi rá az esély, hogy valami baja lesz a lónak. Ami esetleg hátránya, hogy nem élhetnek túl nagy társas életet a lovak és általában legelőfű nincs a karámokban, mert hamar lelegelik azt a kicsit, ami nől, így a gazdinak legeltetnie kell lovát.

   Dióhéjban így lehet jellemezni a két módszert, az objektív nézőpont után pedig leírnám a saját véleményemet, amiket a tapasztalatimra építettem, hiszen Gorgó mindkét formában volt már tartva. :)
   Én úgy gondolom, ha lovunkon rendszeresen lovagolunk, sport célra használjuk őket (sporttársunk) és esetleg még versenyzünk is velük, akkor mindenképp a sportlótartás a nyerő. Gondoljuk végig miért is! Egy sportló vagy sok pénzbe került, ezért igencsak féltjük (ne legyünk álszentek), vagy sok-sok munkánk van benne, rengeteget foglalkoztunk vele, esetleg mindkettő. Az ilyen lovaknál szerintem mindenki megérti, miért nem szívesen engedjük a többi ló közé: nem lenne jó, ha összerúgnák, összeharapdálnák, mind esztétikailag, mind a komolyan sérülés kockázata miatt. Én jártam már úgy, hogy 2 héttel egy verseny előtt belerúgtak Gorgóba, lesántúlt, napokig bokszban kellett maradnia, végül szerencsére helyrejött és el tudtam menni a versenyre, de eléggé idegesítő volt az a pár nap, amig aggódnom kellett miatta. És ne is a versenyekről beszéljünk, mert abból sok van, de mi történik, ha eltöri a lábát és sportra, vagy akár egyáltalán nem lesz többé használható? A másik ok, amiért a sportlovaknak jobb ez a tartás az az egyéni takarmányozás lehetősége: egyedi mennyiségű szálastakarmányt adathatunk számára, ellenőrizhető mennyit eszik, hamarabb felfedezzük, ha beteg. Ami még nekem szimpatikus az az, hogy bár tud a többi lóval barátkozni (átnyújtja a nyakát a karám fölött), de nyugodtabb, nem aggódik, hogy eleszik a szénáját, napos időben szívesen fekszik le napozni és ha akarnám, nyugodtan megvasaltathatnám négy lábra, ami ugyebár nem szokás együtt karámozott lovaknál.
   Mivel nekem nagyon tetszik ez a tartás, kevés hátrányt találok, talán csak a ménesi kapcsolat hiányozhat egy lónak, de én úgy látom, nem boldogtalanok így sem a lovak, bár nincsenek szoros kapcsolatban látják egymást. Ezen kívül kicsit jobban oda kell figyelnem a legeltetésre, mivel a kis karámokban gyorsan lelegelik a füvet, így a gazdinak legalább heti 3-4x kézen kell legeltetnie, ha fontos neki lova egészsége.
   A ménesi karámozás nekem annyira nem tetszik, de azt elismerem, hogy hobbilovaknál, csikóknál jobb. Szerintem egy csikónak fontos, hogy megismerkedjen több lóval, megtanulja tisztelni az erősebb lovakat, általában nekik ez jobb, bár néha előfordul, hogy egy agresszívabb ló belerúg és megsérül, azonban ez annyira azért nem gyakori, még a legrosszindulatúbb ló is körültekintő a kiscsikókkal, ez szerintem beléjük van kódolva :). Ami a hobbipacikat illeti: általában a ménesi karámozás olcsóbb, így számukra ez ezért jobb választás =de ez nem szükségszerű).

Nekem tehát a sportlótartás tetszik jobban, mert előnyösebbnek gondolom, de ez csak az én véleményem és biztos vagyok benne, hogy sokan a hagyományosabb formát ismerik jobban és szeretik. Mindazonáltal érdemes végiggondolni, a lovunk és saját igényeinknek melyik megfelelőbb. Eleinte nem tetszett a sportlótartás, de mára már rájöttem, egyáltalán nem rossz, sőt, csak meg kell barátkozni a gondolattal.

Nektek mi a véleményetek? Hogy tartjátok a lovaitokat, nektek melyik előnyösebb?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.